A hópárduc vagy másnéven irbisz (Uncia uncia) Közép-Ázsia hegyvidéki területein élő macskaféle ragadozó. Korábban, több más nagymacskával együtt a panthera nemhez tartozott, de a későbbiekben megállapították, hogy nem igazi leopárd, ezért önálló nembe sorolták be. A különbség egyik jele, hogy a pumához és a gepárdhoz hasonlóan a hópárduc sem képes bőgni.

Külső jellemzők és életmód

A felnőtt állatok tömege általában 23-41 kg között mozog, de elérheti akár a 75 kg-ot is. Hosszú farka, amely a meredek lejtőkön való egyensúlyozást segíti és védi az alvó állat orrát és száját a rendkívüli hidegtől, jól megkülönböztethetővé teszi a hasonló fajoktól. Testhossza 1,2-1,5 méter, a farok hossza körülbelül 1 méter. A hímek feje rendszerint szögletesebb és hosszabb, mint a nőstényeké. Rövid lábait a híúzéhoz hasonló vastag szőrzet borítja, amely elősegíti a hóban való járást. Fekete-fehér bundáját a jaguáréhoz hasonlóan az állat törzsén és farkán gyűrű és patkó alakú minták, a lábain, a nyakán és a fején pedig pettyek díszítik, amelyek megfelelő álcázást biztosítanak a havas terepen. Évente kétszer vedlik, nyári bundája kevésbé sűrű, mint a téli. Ez a faj a legmagasabban élő macskaféle. Nyáron rendszerint a 3500-6000 méter körüli magasságban található fennsíkokon és sziklás területeken tartózkodik, ahonnan télre a körülbelül 2000 méteren fekvő régiókba költözik le. Vadászterületének mérete 10 és 40 négyzetkilométer között változik. Többnyire magányosan él, a párzási időszak januártól március közepéig tart. Az anyaállat egyedül neveli fel kölykeit, melyek száma rendszerint 2-3, de ritkább esetben akár 7 is lehet. A kölykök körülbelül 100 napos terhesség után születnek meg egy barlangban vagy egy sziklás területen. Általában alkonyatkor vagy éjszaka indul vadászni. Étrendjébe főként a hegyvidékeken élő juh-, kecske- és szarvasfélék, valamint vaddisznók tartoznak, de bármilyen állatot megtámad, amelyet el tud ejteni, a zsákmánya lehet akár a saját méreténél háromszor nagyobb is. Szükség esetén madarakkal és rágcsálókkal is táplálkozik, de időnként a háziállatok is áldozatául esnek. A prédát akár hosszabb távon is követve becserkészi, majd egyetlen csapással ártalmatlanná teszi. Képes lehet akár 16 méteres távolságot is átugrani, amely egyedülálló teljesítmény a macskafélék között. Általában 10-12 évig él, de fogságban a 21 éves kort is megérheti.

Alfajai

Jelenleg nincs ismert alfaja.

Veszélyeztetett faj

A hópárduc a veszélyeztetett állatok közé tartozik, mivel bundája rendkívül értékes a szőrmepiacon. Az 1960-as években a vadon élő példányok száma 1000-re csökkent és bár időközben sikerült megnövelni a populációt, az orvvadászat miatt 2005-re csak mintegy 4500-7500 példány maradt fenn a Pakisztán és Mongólia közötti élőhelyeken, és a létszám csökkenőben van, mivel a távoli területen élő állatokat nehéz megvédeni. A kutatók szerint a fajt a beltenyészet is fenyegeti, ezért az állatvédők igyekeznek átjárhatóságot biztosítani az elszigetelt csoportok között. A pakisztáni WWF természetes élőhelyükön, a Khunjerab Nemzeti Parkban próbálja megőrizni az hópárducokat. Mivel fogságban is jól szaporodik, ezért a faj megóvásában az állatkertek is segítenek. Megközelítőleg 500 példány él a világ mintegy 150 állatkertjében. A hópárduc hazánkban a Nyíregyházi Állatparkban tekinthető meg.

 A hópárduc a kultúrában

A hópárduc (Aq Bars) Tatárföld és Kazahsztán nemzeti jelképe: megtalálható Almati város címerében és szárnyas alakban szerepel Tatárföld címerében is. Az egykori Szovjetunióban, a hópárducról elnevezett díjat kaptak azok a hegymászók, akiknek sikerült megmásznia az ország mind az öt 7000 méteres hegycsúcsát. A Kirgiz Női Cserkészszövetség is ezt az állatot választotta jelképéül. A Himaláján élő népek néha szellemleopárdnak is nevezik a természetben ritkán megfigyelhető nagymacskát.