Testtömeg : 21-72 kg
Marmagasság : 67-94 cm
Táplálkozás : kisebb méretű patások (gazellák), kisemlősök, madarak
Szaporodás : 90-95 napi vemhesség után 1-8 kölyköt ellenek

A gepárd jelenleg a Föld leggyorsabb szárazföldi állata. Teljes mértékben a füves puszták, szavannák szintén gyorsan futó növényevőinek elejtésére specializálódott. Akár 114 km/órával is tud rohanni, de ezt a sebességet a hatalmas energiaveszteség miatt csak kb. 275 méterig tudja tartani. A többi macskafélétől nyúlánk testalkata, hosszú lába és viszonylag kis feje különbözteti meg. A karmait a kutyafélékhez hasonlóan nem tudja visszahúzni. A fogai kisebbek a család többi tagjához viszonyítva. Ez szintén a gyorsasághoz való adaptáció következménye, miután orrlyukai - a légzést megkönnyítendő - meglehetősen nagyok, és így kisebb hely jut a foggyökereknek. Belső szervei közül a szíve, tüdeje és mája szintén nagyobb méretű. Hosszú farka a futás közben az egyensúly megtartását segíti elő.
Jellegzetes pettyes bundája segítségével jól beolvad környezetébe. Miután hosszabb távon képtelen üldözni kiválasztott zsákmányt, azt észrevétlenül meg kell közelítenie, majd biztos távolságból valósággal lerohanja. Egy ilyen futam legtöbbször 20 másodpercig tart. Nagyon nagy hibaszázalékkal vadásznak, ami azért is jelentős, mert egy-egy roham hatalmas energiaveszteséggel jár.
Miután megvan a zsákmány, gyorsan el kell fogyasztaniuk, mielőtt más ragadozók odaérnek. Filigrán testalkata miatt nem lehet ellenfele az oroszlánnak és a hiénának, amik ráadásul csapatban támadnak.

A nőstények rendszerint márciustól júniusig ellenek, általában 3-5 kölyök születik. A kölykök szürkés színűek és egy fekete sörény húzodik végig a hátukon. A hatékony rejtőszínre nagy szükségük van, hiszen a kölykeit egyedül nevelő anya a vadászat miatt sokat kell magára hagynia őket és rengeteg az ellenségük a sakáltól az oroszlánig. A fiatalok mortalitása 90%-os is lehet egyes területeken, a legtöbbel az oroszlánok végeznek. A 6 hetes kölykök már követik anyjukat, akivel 13-20 hónapos korukig maradnak együtt. Az ivarérettséget 2 éves korukban érik el.
A fiatal hím testvérek sokszor együtt maradnak és koalíciót alkotva hevesen védelmezik territóriumukat. Gyakran előfordul, hogy a csetepaték gyilkossággal végződnek. Ebbe a szövetségbe esetenként nem rokon hímeket is "felvesznek". A nőstények viszont egyedül élnek, rendszerint az anyjuk territóriumához közel. A hím koalíciók területei rendszerint több nöstényével is átfedőek.

A gepárd az egyetlen "háziasított" nagymacskaféle. Az indiai fejedelmek udvari vadászai elsősorban indiai antilop vadászatára idomították. Jelen helyzetük igen kritikus. Nem is a közvetlen vadászat jelent veszélyt rájuk, hanem a nagyfokú specializáltságuk, ami megnehezíti az ember által megváltoztatott környezethez való alkalmazkodást és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kipusztulóban lévő fajnak tekintsük a gepárdot. Hogy ezt elkerüljük, mindenkép szükség van a hathatós nemzetközi védelemre.

A csökkent egyedszámból fakadó egyik legnagyobb veszély a beltenyészettség, a genetikai diverzitás csökkenése. Ezért volt és van szükség az állatkertekben élő egyedek törzskönyvezésére, szabályozott szaporítására.

Az afrikai alfajai a következők:
Acinonyx jubatus jubatus -  Dél-Afrika, mindössze 500 egyed
Acinonyx jubatus raineyi -  Kenya
Acinonyx jubatus ngorongorensis -  Tanzánia és Kongó
Acinonyx jubatus soemmeringii -  Nigériától Szomáliáig
Acinonyx jubatus hecki -  Algéria

Az ázsiai alfajok:
Acinonyx jubatus raddei -  Kaspi-tenger melléke, valószínűleg kihalt
Acinonyx jubatus venaticus -  India és Közel-Kelet, mindössze 200 egyede él vadon.

Egyesek a királygepárdot külön alfajba sorolják Acinonyx jubatus rex néven. Pedig valójában csak egy színváltozatról van szó, hasonlóan a fekete párduchoz. Hosszú évekig nem tudtak a tudósok mit kezdeni azokkal a beszámolókkal és gepárdbőrökkel, amelyek egy különleges mintájú állatról tanúskodtak. Először 1975-ben igazolták fényképekkel a létét a dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkban. Először azt is feltételezték, hogy a gepárd és a leopárd hibridje a különös állat, utóbb kiderült, hogy csak egy recesszív génre visszavezethető ritka színváltozat. Normál gepárdoknak is születhet ilyen színváltozatú utóda, mint ahogy azt már fogságban tartott egyedeknél is megfigyelték.