Az ibériai, spanyol, vagy párduchiúz a hiúzok nemének kihalófélben lévő tagja. Sokáig az eurázsiai hiúz egyik alfajának tartották, de ma már bizonyítottan külön faj. A leginkább veszélyeztetett európai ragadozó és a világ legritkább macskaféléje.

Előfordulása

Az ibériai hiúz egykor gyakori állat volt az Ibériai félszigeten, sőt dél-Franciaországban is élt néhány példány. A 20. század elején még körülbelül 100 000 példánya élt, de a ' 60-as és ' 90-es évek közt az állatok 80%-a eltűnt, a vadászat és az üregi nyulak megfogyatkozásának következtében. A spanyol hiúznak mára csak elszórt populációi maradtak Spanyolország délnyugati részén, Portugáliából pedig talán már ki is pusztult. Legnagyobb populációja a dél-spanyolországi Coto Dońana Nemzeti Parkban található.

Testfelépítése

A párduchiúz megjelenésében az eurázsiai hiúzhoz hasonlít, csak kisebb kiadásban, testhossza maximum 1 m (de általában kevesebb), beleértve 15 cm-es farkát. Marmagassága azonban neki is körülbelül 70 cm, hosszú lábai miatt. A felnőtt állatok 8-10 kg-ot nyomnak, a nőstények kicsit könnyebbek. A spanyol hiúz pofája alapvetően sokkal macskaszerűbb, mint a többi hiúzé. Bundáján határozottabban látszódnak a pöttyök, innen ered a párduchiúz elnevezés. Az spanyol hiúz bundájának alapszíne világosabb az eurázsiai hiúzénál, világosszürke vagy sárgásbarna. Pofaszakálla sokkal markánsabb, mint a többi hiúznak.

Életmódja

Futó ibériai hiúz

Mivel kisebb többi rokonánál, zsákmányállatai is kisebb termetűek, a mezei nyúlnál ritkán zsákmányol nagyobb állatot. Szürkületkor vadászik, rágcsálókra, nyulakra, rovarevőkre, madarakra, hüllőkre és kétéltűekre, tehát mindenre, ami mozog és elég kicsi. Azonos "ízlésük" miatt vetélytársa a vörös rókának, az ichneumonnak és a vadmacskának. Mivel az utóbbi időben túlvadásszák, illetve járványok ritkítják a nyúlpopulációt, a hiúzok rákényszerülnek, hogy nagyobb állatokat is zsákmányoljanak, például dámszarvast, muflont és őzet. Egy kifejlett hímnek naponta egy, egy vemhes nősténynek pedig naponta három nyulat kell megennie, hogy le ne gyengüljön. A spanyol hiúz legjobban a nyílt erdőkkel kevert nagy kiterjedésű bozótosokat kedveli, ugyanis a nyílt terepen élnek fő zsákmányállatai, a ligetekben pedig kialakíthatja vackát. Egy kifejlett ibériai hiúznak 10-20 négyzetkilométer territóriumra van szüksége, de a terület mérete a vadászható állatok mennyiségétől függ. Magányosan élő és vadászó állat. Lopakodva cserkészi be prédáját, vagy hosszú ideig feszik és vár valami fedezék mögött, amíg egy állat elég közel nem kerül a rejtekhez. Kitűnő látásának köszönhetően a párduchiúz egy egeret 75, egy üregi nyulat 300, egy őzet pedig akár 500 méterről kiszúr!

Szaporodás

A párzási időszak beköszöntével (január-február)a nőstény elindul partnert keresni, ilyenkor territóriumát is otthagyhatja. A 2-3 kölyök a párzás után 65-75 nappal jönnek világra. A fiatal hiúzok 18 hónaposan hagyják el anyjukat, és még körülbelül 6 hónapba tellik, mire új területet találnak maguknak. A hímek 2-3, a nőstények 2 éves korukban válnak ivaréretté. A párduchiúz, akárcsak a nemzetség többi tagja, vadon 10-12 évig él.

Veszélyeztetettsége

Ibériai hiúz a Coto Dońana Nemzeti Parkban

Az ibériai hiúz a világ legritkább macskaféléje, felmérések szerint már alig száz példány él belőlük szabadon, s azok közt is csak 38 fogamzóképes nőstény van! A fő veszélyt a portugáliai és spanyolországi paratölgy-erdők kivágása, a szőrméjéért való vadászás és az üregi nyúl visszaszorulása jelenti, leginkább azonban az autók veszélyeztetik a hiúzokat, 2000 óta a párduchiúzok 62%-a gázolásban halt meg. Még utolsó menedékükben, a Coto Dońana Nemzeti Parkban sincsenek biztonságban az autóktól. Szakemberek szerint, ha az állatok ilyen mértékben hullanak el, az ibériai hiúz öt éven belül kipusztulhat, és akkor ez lesz az első macskaféle kihalása a kardfogú macskák kihalása után, amik még a pleisztocén végén haltak ki. Halvány reménysugár, hogy 2005-ben a világon először fogságban születtek spanyol hiúz-kölykök, szám szerint három, azóta pedig még négy. Ezek a születések felvetik a lehetőséget, hogy fogságban való szaporítással talán meg lehet menteni az ibériai hiúzt, de egyelőre még vadon próbálják megóvni.